A főtér felöl a templomnak tartottunk.
Végighaladtunk a parkon. Az öreg gimná-
ziumi hittanárunk ott ült a rendes padján,
egy könyv olvasásába merülve. Köszöntünk
neki. Barátságosan integetett. Azután
megkerültük a templomot. A fiúk egy vak
utcába vezettek, amelyről eddig semmit
sem tudtam. Az utca szűk volt, és körül-
belül kétszáz lépés hosszú. Sajátságos!
- ilyen házakat, mint itt, sohase láttam
a városban. Alacsonyak és kezdetlegesek
voltak, de vagy az ablakok hajlásában,
vagy a kapuk faragásában és formájában 
volt valami ósdi. Az utcán padokon és
székeken öreg emberek és bánatos arcú,
sápadt asszonyok ültek, apró lányok
söpörték és öntözték a földet. Kocsi-
keréknek nyoma se látszott.